Casino- Prológus

Sziasztok! 

Egy újabb One Direction fanfic oldalán jártok, akik unják lapozzanak, akik maradnának üdvözlöm őket, sok szeretettel. A történet alapszála lehet sablonosnak fog tűnni, de megígérhetem, hogy a történet maga nem lesz az. Legalábbis a legtöbbet igyekszem belőle kihozni amit csak lehet. 

Casino.

Zayn Malik elmesélésben. 

Zayn

Szerettem az embereket hallgatni, amikor arról prédikáltak, hogy ha nem viselkedsz úgy, ahogy azt a társadalom elvárja, megvetnek majd, börtönbe kerülsz, vagy hovatovább az út végén a pokolban. Megmosolyogtatott a gondolat, amiért olyasvalamitől félnek amit egyáltalán nem ismernek. Pokol. Mit tudnak ők, egyáltalán a szenvedésről, a nélkülözésről, az ártatlanul kiontott emberéletekről?

Még a semminél is kevesebbet.

Na, nem mintha panaszkodni szeretnék. Úgy tizenhárom éves koromig egész rendes életem volt, bár anyámat soha nem ismertem, apám pedig egy utolsó paraszt volt, a két húgom és én mindig ott voltunk egymásnak, na meg persze a barátok. Aztán pedig minden ment magától.

Piti kis üzletek. Autólopás, drog, kisebb betörések, utcai balhék.

Nem mondanám magam egy valódi szentléleknek, de nem tapadt emberi élet a kezemhez, legalábbis olyan nem aki nem érdemelte meg a halált, így egész nyugodtan, majdnemhogy kényelmesen a fotelembe süppedve várom a poklot.

Talán még kellemes is lesz.

- Hé, Malik – rontott be ajtómon kopogás nélkül legjobb barátom, tetovált kezével hanyagul barna tincsei közé túrt, hogy aztán csillogó kék szemeivel rajtam állapodjon meg. Sosem sejtett jól ez a tekintet. Valószínűleg mesterkedik valamiben. Az pedig, hogy tenyerét dörzsölve ül le elém, csak további rosszat sejtett.

- Én is örülök neked Lou – forgattam meg szemeimet és felálltam, hogy a helyére tegyem a naplómat.

- Még mindig írod azt a szart? Most komolyan haver, nem túl nyálas ez neked egy kicsit?

- Ne velem foglalkozz, hanem mond, hogy mit szeretnél, este randim van, és nagyon csinos a kicsike!

Erre elfintorodott. Na igen. Talán egy picit túl sokat lógok lányok társaságában, de nem tehetek róla ha szeretem a változatosságot. Egyáltalán nem értem, Louis, hogy bírja több éve ugyanazzal a lánnyal. Nem unja reggelente?

- Van egy óriási ötletem! - Lépét hozzám közelebb, mire felsóhajtottam, és fejemet hátravetettem.

- Amikor legutóbb ezt mondtad nekem, három napot töltöttem előzetesben... - emlékeztettem morogva, de Ő csak legyintett.

- Ez most más haver, igazt sokkal több munkát igényel, de ha megcsináljuk – itt megfogta vállamat – és megfogjuk, akkor nincs több piti kis bűnözés, mi is a nagyhalakkal játszunk majd!

- Te szent szar, Tomlinson, ittál vagy a fű ment végre az agyadra? Miféle nagy halakról beszélsz itt nekem?

Zsebemből előkerült a cigaretta, meg a gyújtóm pár pillanat múlva pedig érezhettem ahogy megtelik tüdők a mentolos füsttel. Az első pár slukk után ismét a felpörgött srácra néztem, államat vakartam, és elmosolyodtam amiért némi csalódottság ült ki arcára. Louis egy lehetetlen alak volt. Korához képest úgy viselkedett,mint egy gyerek, de ami még rosszabb: nem akarom elhinni, hogy képes ezzel a szarsággal hatni rám.

Felsóhajtottam és hátradőltem a fotelben.

Mélyen letüdőztem a cigit, hogy aztán kifújva a füstöt, fejemet ingatva ránézhessek a srácra.

- Szóval? - Vontam fel szemöldököm – ezúttal, mi miatt kell majd tartanom a hátamat neked?