Kilenc - Fenyegetès

  Zayn

                                  

                                 " Nincs a rokonnál dühödtebb ellensèg."

   

Carlo termèszetesen tudni akarta merre is jártunk pontosan, így Liam hosszú mesèbe kezdett. Visszahalva az egèszet szinte biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel. Méghozzá nagyon nem. Ugyanakkor csak remèlni mertem, hogy Louis nem keverte magát túl nagy hülyesègbe. Tudnia kell, hogy nem csak a saját èletèt vágja haza. Fáradtan sòhajtottam fel ahogy őket hallgattam, igyekeztem elnyomni egy ásítást, mire Carlo rám nèzett ès elmosolyodott. 

- Holnap mindent átbeszèlünk! Most menjetek aludni -adta parancsba, tenyerèt biztatòan tette a vállamra - Louis kemèny srác, nem lesz semmi baja! 

Erre bòlintottam. Èn is ebben remènykedem. Semmi másba. 

Már ha a remèny, mint olyan èrtelmes időtöltès. 

Eleget tève a felszòlításnak mind a szobáink felè indultunk, egy kis alvás remènyèbe. Aurora egy hosszű csòkkal köszönt el tőlem, de bevallom nem szívesen engedtem el. De nem akartam tovább feszíteni a húrt. Így magányosan hajtottam álomra a fejem, egy szèp ès nyugodt álom remènyèben. 

Termèszetesen szò sem volt ilyesmiről. Mèg álmomban is lövèseket ès sikolyokat hallottam, mindent vörösben láttam ès arra riadtam fel, hogy valaki el akarja vágni a torkomat. Lihegve igyekeztem rendezni a szívverèsemet, az ablakra kaptam a tekintetemet. Odakint már világosodott, azt hiszem itt lesz az ideje, hogy felkeljek ès szembenèzzek egy valòszínűleg újabb csodás nappal. 

Felkaptam magamra egy nadrágot, belebújtam egy szürke pulcsiba ès miután a cipőmet is magamra varázsoltam elindultam kocogni. Igaz, mindenem sajgott a tegnapi verekedès miatt de nem tudtam volna visszaaludni. 

A kapuban azonban nem várt meglepetèsbe botlottam. 

- Nahát micsoda meglepetès - èrt mellèm Angelo. Talpig feketèben volt. 

Nem volt kölcsönös, így csak bòlintottam. 

- Tudod, igazán èrdekes, hogy így befofadott a család.  Hosszú èvek òta dolgozom  itt de mèg nekem sem sikerült így benyalnom nekik...

- Mit akarsz Angelo? - Álltam meg az út közepèn, vesztemre egy elèg kihalt szakaszt èrtünk el futás közben. 

- Ugyan mit akarnèk? Pont tőled, hiszen te csak egy kis senki vagy itt, nem igaz? 

Nem válaszoltam. A fèrfi elègedetten elvigyorodott. 

- Igen, pontosan. Egy senki - lèpett elèm ès megfogta a vállamat - úgyhogy azt ajánlom tartsd magad távol a lánytòl, már ha èletben akarsz maradni, termèszetesen! 

Ökölbe szorultak a kezeim, komolyan azt hiszi, hogy most a gatyámba csináltam? 

Leràztam magamròl a kezèt ès komolyan nèztem rá, de Ő csak vigyorgott tovább. Mint valami komplett pszichopata. 

- Inkább te felejtsd el őt, pajtás! Láttam mit műveltèl vele! Egyetlen nőt sem èrdemelsz meg, sőt mèg egy kutyát sem, te szemètláda! 

Egy ideig egymás tekintetèt fürkèsztük majd a srác hátravetette a fejèt ès hangos kacajra fakadt. 

Mondom èn. Komolyan megőrült. 

Amikor azonban befejezte, arcvonásai sokkal kemènyebbè válltak.  Sőt. Fenyegetővè. 

Ezt a bizonyos fenyegetèst meg is tapasztaltam a következő percekben.

Ujjai szorosan fonòdtak nyakam körè, fojtogatni kezdett, ès mèg esèlyem sem volt visszavágni. Ilyenkor igazán sajnálom, hogy a karjaim karjaim olyanok, mint egy-egy ropi. 

- Angelo - szòlított meg minket egy mèly hang majd perceken belül feltűnt mellettünk Joseph. 

- Mi ez az egèsz? - Mèrt lassan minket vègig, mire Angelo felè kapta a fejèt. 

- Egy kissè elszaporodtak a fèrgek - magyarázta mèg mindig engem szorongatva - gondoltam orvosolom a problèmát! 

- Ez igazán nagylelkű tőled - veregette helyeslően hátba - legalábbis szerintem, de attòl tartok Carlo ès Aurora már nem örülne ennyire ha Malik most feldobná a talpát! 

Csend. Úgy tűnt, Angelo komolyan mèrlegeli a helyzetet, majd nagy kegyesen elemgedett. 

Levegőèrt kapkodva, tompa puffanással èrtem földet a kemèny betonon. 

- Legközelebb nem lesz ekkora szerencsèd - rugott mèg egyett belèm, hangosan köhögtem fel az èrzèsre. Mièrt mindig a bordáimat? 

Angelo szò nèlkül kocogott tovább, Joseph pedig felèm hajolva vigyorgott le rám. 

- Rád jár a rúd mostanában, nem igaz? - Nyújtotta felèm a kezèt - na gyere! 

Leporoltam magam ès hálásan köszöntem meg a segítsègèt. 

- Komolyan mondom, kezdek fèlni a családodtòl! 

Joseph erre felkuncogott majd átkarolta a vállamat. 

- Azt jòl teszed, haver! Nagyon is jòl! 

Nem hittem volna, hogy kèpes leszek egyben visszafutni de Joseph ruganyos lèptei tartották velem a tempòt. Mèg ha egyèbkènt gyorsabb is lett volna nálam. 

A birtokra èrve, nem várt meglepetès fogadott. 

- Jane - öleltem magamhoz a barna hajú szèpsèget - minek köszönhetem a látogatást? 

A lány már nyitotta a száját, hogy beszèlni kezdjen de ekkor a legkisebb húgom szaladt felèm. 

- Wendy - kaptam fel a lányt az ölembe, ès alaposan megölelgettem - mit keresel itt? Istenem, de sokat nőttèl!

- Beszèlnünk kell! - Vette át a szòt újra Jane, majd Joseph felè nèzett - nègyszemközt! 

Bòlintottam de nem úgy tűnt mintha Joseph el akarna menni. Felvontam a szemöldököm, Jane pedig türelmetlenül sòhajtott fel. 

- Nem èrek rá, vagyis inkább nem èrünk rá ilyen szaraságokra! - Azzal a kezembe nyomott egy papírlapot, benne pár sor ès egy családnèv. 

Joseph kikapta a kezemből a lapot. 

- A büdös picsába! - sziszegte a fogai között - az a mihaszna bagázs! 

Ezzel a lendülettel pedig mèg mielőtt bármit is tehettem volna megragadta a karomat ès nem figyelve a többiekre elkezdett a ház felè húzni. 

- Joseph állj már le! Mi a fene törtènt? 

- Ide kell hoznod a családodat, ès Angelo is kell! 

- Micsoda? Ha nem emlèkeznèl pont most akart megölni! 

- Nem èrdekel - fordult velem szembe dühösen ès a kèpembe myomta a papírt - ezt az üzenetet szemèlyesen  Luca Greco címezte neked, ès igazán örülhetsz, hogy mèg èletben van a családod. 

Naná. Ès milyen èrdekes, hogy Louis pont most lèp le. 

Tudtam. Annyira tudtam. 

Nem lett volna szabad belemennem ebbe az egèszbe. 

Soha.

Nyolc- Pofonok

Máris új rész, örülnék pár visszajelzésnek, hogy lássam tényleg megérte-e a folytatás! :)

Zayn 

" Azt mondják, minél több a vita, annál erősebb a barátság."

Nem úgy tűnt, mintha a lövések el akarnának némulni. Egyik követte a másikat, mi pedig igazán tehetetlenek voltunk. Legalábbis ami engem illetett. Minden túl sok volt. A zaj, a helyzet, még a szívverésem is kikészített. Megjegyzem nem alaptalanul, hiszen egy rossz mozdulat és nagyon is halott vagyok. A félelem viszont most nem segített. 

Uralkodnom kell magamon, nem futhatok el, mert akkor Liam lesz az aki  belém ereszt egy golyót de még így se biztos, hogy megúszom, Aurora miatt. A fenébe is Malik, akkora idióta vagy amiért belekeveredtél. Hirtelen azonban minden elnémult, így a fegyverropogás is. Liam azonnal feltérdelt, és a kitört ablaküvegen át tüzelni kezdett. Bátorságot erőltetve magamba álltam fel és az ajtóhoz igyekeztem. Harry szorosan a nyomomba volt. 

El akartam számolni magamban háromig mielőtt belépek a házba, de a göndör srác ideges sóhajából ítélve ez nem volt jó ötlet. Átvette az irányítást amikor egész egyszerűen berúgta az ajtót. 

- Ember! - Kiáltottam rá fojtott hangon -csak rá akartam hangolódni! 

- Hangolódj később, Malik! Most más dolgunk van! 

Azzal már lőni is kezdett. A végén még kiderül, hogy nekem nem marad semmi dolgom. 

A házban azonban senki nem volt. Egyetlen árva lélek sem. 

- Meglógtak a hátsó ablakon - csatlakozott hozzánk Liam is - a fenébe! 

Körbenéztem. Hatalmas volt a rumli. Ami egy kicsit meglepett, mert Louis nem az a fajta volt aki ilyen szemétben képes élni. Egy egér szaladt át a szobán, mire Liam fegyvert rántott. 

- Csak egy egér! 

- Utálom őket! - Válaszolt a srác - egyáltalán él itt valaki? 

- Ezt azt hiszem látnotok kell - lépett mellénk végszóra Harry is kezében egy tasakkal, amit a kezembe nyomott. Felvontam a szemöldököm, mire csak bólintott, hogy nyúljak bele. Egy ujjat húztam belőle ki. Méghozzá azt hiszem Louis ujjainak az egyike. 

- Fúj - húzta el a száját Liam - annyira nem bírom a csonkítást! Hangos és mocskos is! 

- Mit nem mondasz - dobtam vissza a zacskóba a testrészt - és kösz szépen haver, nagyon örülök, hogy a legjobb barátom kisujját vehettem ki a tasakból! 

Harry erre csak elvigyorodott. 

- Most van ennél fontosabb dolgunk is - vette át a szót Liam - kutassuk át a lakást, azután pedig húzzunk haza! Carlo nem fog örülni ennek! 

Harry és én bólintottunk. Apránként jártunk körbe mindent, de nem jutottunk sokkal előrébb. Tényleg a hátsó ablakokon keresztül távoztak, de azon túl, semmi. Az egész olyan volt, mintha egy hatalmas és értelmetlen sötét lyukban mászkálnánk aminek se eleje, se pedig vége.  

Bosszantó, annyi szent. 

Szó nélkül zártuk be magunk után az ajtót, pont amikor a távolból szirénák hangja zengett fel. Hát persze. A szomszédok kicsit kényesek a lövöldözésre. Egyetlen hang nélkül szálltunk vissza a kocsiba, Liam pedig ismét tövig nyomta a gázpedált. 

Fejemet az ablaküvegnek hajtottam és igyekeztem elnyomni egy ásítást. Nem tudom Louis már megint mibe keveredett, vagy merre lehet most pontosan. De valami nagyon nem tetszik itt nekem. Az pedig még egy újabb kényes kérdés, hogy mit is fogok mondani a barátnőjének. 

" Bocsi, Louis nincs meg, de itt a kisujja, remélem ezzel is beéred!" 

Még én magam is felhorkantottam a képtelen ötletre. Liam lassított, majd megálltunk. Alig szálltam ki a verdából, amikor egy ököllel találkozott a képem. Hangosan felnyögve vesztettem el majdnem az egyensúlyomat. Államat dörzsölgetve kaptam a tekintetem a támadómra. Aki Harry volt. 

- Ezt most miért? 

- Aurora miatt, természetesen! Egy kicsit rendezd át a képét, haver! - Fogta meg Harry vállát, Liam. A göndör erre elvigyorodott, felgyűrte a felsőjének az ujját, majd Liam kezébe nyomta a fegyverét. 

Hát ez nem lehet igaz. Komolyan úgy viselkednek mint valami gyerek? 

- A lány, nem gyerek már, tudtommal! 

- Teljesen mindegy - rántotta meg a vállát Liam - egyetlen egy ujjal sem nyúlhatsz hozzá! 

- Komolyan, Payne? Azt viszont elnézted, hogy megverték?

- A kettő nem egy és ugyanaz! 

- Annyira ostoba vagy! - Köptem felé dühösen, és gyorsan kitértem egy újabb ütés elől. Harry lehet, hogy izmos és erős. Továbbá egész jól ki van képezve, de én meg nagyon is gyors vagyok és komolyan értek egy kicsit a közelharchoz. Már csak abban reménykedem, hogy ez a "kicsi" elég is lesz. Azonban ahogy a zöld szemű fiú arcára néztem, egyből elkezdtem kételkedni. 

Lassan fújtam ki a levegőt. 

- Nem beszélhetnénk ezt meg? Csak egy ártatlan csók volt az egész! És különben is - néztem Harry szemeibe - te vagy az, aki engedély nélkül elvitted a húgomat randizni! 

Erre nem válaszolt csak megállt egy pillanatra, mire elmosolyodtam. 

- Kvittek vagyunk, nem igaz? 

- De velem nem - lépett elém Liam, félretolt a srácot az útból és ismét behúzott egyet. Ezúttal a hasamat találta el. Térdre rogytam a fájdalom miatt. Újból támadni akart, de megragadtam a karjánál fogva és a földre rántottam. Orra reccsent az öklöm alatt. 

Szerencsémre Harry nem akart közbeavatkozni így még sorozhattam egy párat. 

Liam szintén kemény fából volt faragva, hezitálásomat kihasználva fordított a helyzetünkön, kitértem az ütése előtt, de arra nem számítottam, hogy belém is akar rúgni. Elterültem a földön. 

- A fenébe is már - köhögtem - muszáj mindig a cirkusz! Már mondtam, hogy nagyon kedvelem Őt! 

- Te pedig igazán elhiheted, hogy leszarom kiket kedvelsz, Malik! 

Feltápászkodtam a földről, egy kicsit imbolygott a egyensúlyom, ami azt illeti. De még ez sem tántorított el abban, hogy támadjak. Ütésre emeltem az ökölbe szorított kezemet, ami sikeresen be is talált. Liam felnyögött. 

- Miért, mindig az arcomat? 

Harry felkuncogott. Liam nekem rontott, és én is neki. Egymást püfölve gurultunk végig a lejtős kavicságyon. Megjegyzem az apró kis kövek csak további sérüléseket okoztak nekünk. Egyszer Liam máskor pedig én kerültem felülre, hogy kiosszunk egymásnak egy-egy jól irányzott ütést. Azt hiszem tovább is folytattuk volna a kis harcunkat ha valaki meg nem köszörüli a torkát a lejtő végén. 

Mindketten felnéztük, és Carlo kérdő tekintetével találtuk szembe magunkat, oldalán Aurora volt. Úgy tűnt kedvük támadt egy kis holdfényes sétához. 

Azonnal felálltunk és igyekeztünk leporolni magunkat. 

Carlo komoly képpel nézett végig rajtunk. Aurora is elég fagyosnak tűnt. Ez valami kibaszott családi jellemvonás?  Hát nem teljesen nyilvánvaló, hogy miatta verettem szét magam? 

Egek. Nők. 

- Megtudhatnám, hogy mégis mi a fene folyik itt? 

- Zayn és a lányod együtt enyelegtek a folyosón! - Válaszolt gyorsan Liam, én pedig azt hittem rosszul hallok. Komolyan képes volt beárulni? Carlo képes és itt a helyszínen kivégeztet. 

- Júdás! - Böktem oda mérgesen - uram, én meg tudom magyarázni tudja, Aurora és én...

Carlo felemelte a kezét, hogy elhallgattasson.  Nem volt többre szükségem, azonnal befogtam. 

- Komolyan azt hiszed, hogy lenne még nyelved, ha nem mondtam volna el apának? - Kuncogott fel végül Aurora. 

Ez meglepett. 

Akkor most tudja? Én pedig képes voltam emiatt verekedni?  

Most komolyan? 

- Megengedem, hogy randizz a lányommal, Zayn! - Lépett elém Carlo és egy kicsit megpofozgatta az arcomat - már ha persze, Ő is akarja! 

Mindhárman az említett személy felé néztünk. Aurora felsóhajtott majd Liam elé lépett és egy akkora büdös nagy pofont adott neki, hogy azt hittem a srác komolyan a földre seggel. Tehetetlenül kuncogtam. 

- Ne avatkozz bele a dolgaimba, tudok magamra vigyázni, nagyfiú! 

Liam fa pofával bólintott. Aurora ekkor elém lépett, és azt hiszem én még nagyobb pofont kaptam. Talán még a szemem is keresztbe állt. 

- Ez egy ilyen család, vagy mi a fasz? - Csúszott ki a számon, mire Carlo felvonta a szemöldökét - bocsánat, uram! 

- Ne verekedj kérlek! Se értem, se másért! Elég erőszak jut már körénk, így is! Liam pedig a családom tagja, a legjobbat akarja nekem! 

- Szóval most azt mondod, hogy legközelebb hagyjam magam? Komolyan? 

- Hát ez kibaszott nevetséges - forgatta a szemét Liam - most mondta, hogy...

Ám még mielőtt befejezhette volna, Aurora lesújtóan nézett rá, a fiú pedig elhallgatott. Magamhoz húztam a lányt derekánál fogva. Mosolyogva kulcsolta össze karjait a tarkómnál. 

- Képes voltál verekedésbe keveredni, miattam? 

- Bármire képes lennék, miattad - döntöttem homlokom az övének, mire felkuncogott, Liam pedig öklendező hangot adott ki. De nem érdekelt. Egy apró csókot nyomtam a lány ajkaira, annak reményében, hogy ezt az akciómat most megúszom, komolyabb sérülés nélkül.

Ha egyszer már az apja is áldását adta ránk, mégis mi baj történhet? 

Nem igaz? 

Hét - Üres tár

Zayn

"Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig."

William Shakespeare

Meredten bámultam magam elé miközben a nemrég kapott fegyveremet forgattam az ujjaim között. Igaz, nem volt túl biztonságos de tekintve, hogy egyetlen töltény sem volt benne, vállaltam a kockázatot. Én már csak ilyen merész gyerek vagyok. Joseph szavai még mindig a fülemben csengtek, és kezem-lábam remegett ha arra gondoltam, hogy nem is olyan sokára éles bevetésen leszek. Akkor már szükségem lesz a golyókra.

Minden tekintetben.

- Az őrület jeleit mutatva magadban nevetsz? - Szólított meg Aurora amikor a folyosóra ért, én ugyanis a szobája előtt telepedtem le. Egy apró kis fekete selyemköntöst viselt és csak a jó ég tudja mit alatta. Ajkaimba kellett harapnom hosszú lábainak látványára. Azt hiszem ez neki is feltűnt mert körbefordult előttem, tovább incselkedve velem.

- Nocsak - hümmögte - mintha azt mondtad volna, hogy nem érek neked ennyit!

- Nézni szabad, nem? - Rántottam meg a vállam - különben is azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled, nem lett volna szabad úgy viselkednem...

- Hogy úgy? Egy baromként?

Elhúztam a számat, majd bólintottam. Legalább nem én mondtam ki. A lány felsóhajtott.

- Ne erőltesd meg magad ennyire, Zayn, a férfiak már csak ilyenek!

- Nem - toppantottam egyet dühösen ami bevallom egy kicsit színpadiasan hangzott - úgy értem, tényleg fontos vagy nekem!

Aurora erre közelebb lépett hozzám, alig választott el néhány centi egymástól minket és innen nézve csak még gyönyörűbb volt. A fenébe is Malik. Koncentrálj. Ha valaki meglát biztos, hogy kitépi a beledet, és az még csak a könnyebbik része lenne.

- Szóval nem csak egy feladat vagyok? - Suttogta ajkaimba, magasabb voltam nála, így felágaskodott hozzám. Nem tudtam tovább visszafogni magam. Elkaptam a derekánál fogva és magamhoz szorítottam.

- Te mindig több leszel egy feladatnál - válaszoltam ugyanolyan halkan miközben egymás ajkait bámultuk. Aurora egy apró puszit nyomott a szám szélére és itt tényleg elszakadt a cérna. Mohón kaptam puha ajkai után, és egyáltalán nem ellenkezett. Apró kis kezeit a nyakam köré fonta, így az ölembe tudtam emelni. Kapkodva szorítottam a hatalmas ajtónak, talán egy kicsit túl hevesen is mert felnyögött a hirtelen érintkezésre. Combjaival szorosan fogott, tarkómnál hajamba túrt, kifulladásig tudtam volna csókolni, és amikor levegőhiányában elszakadtam tőle, nyakát vettem célba. Végigcsókoltam állának finom ívét, és úgy haladtam lentebb. Majd vissza ajkaihoz.

- Gyere el velem holnap vacsorázni - suttogtam - csak te meg én!

- Apám nem fog elengedni kettesben veled - találta meg újra a hangját miután leengedtem - kizárt!

- Őt bízd csak rám, a drága unokatestvéred jön nekem egy szívességgel!

- Rendben - bólintott mosolyogva - hétkor várlak itt!

- Reméltem is - kacsintottam rá majd egy utolsó csókot nyomva ajkaira megfordultam és a saját szobámba indultam arcomon egy hatalmas, igazából levakarhatatlan vigyorral.

A saját kis kuckómba érve azonban nem várt meglepetés fogadott. Louis barátnője, Alexa ült az ágyam szélén. Unottan sóhajtottam fel, nem igaz, hogy képes volt ide jönni ez a kis kurva.

- Nahát micsoda meglepetés - húztam el a számat - csak nem a nagy Alexa Parker személyesen? Minek köszönhetem a kedves látogatásod?

- Haha, valaki nagyon vicces ma! - Állt fel az ágyról - hidd el sokkal szívesebben lennék más társaságában!

- Mégis itt vagy - ültem le az egyik székbe - tehát be kell érned velem, miben segíthetek?

- Ha abbahagytad a játékodat, akkor mondd meg nekem szépen, hol van Louis?

- Mégis honnan tudnám? - Fintorodtam el - nem vagyok a bébicsősze? Pár napja beszéltünk és akkor még jól volt, arról én nem tehetek, hogy gond van a paradicsomban, és nem beszél veled!

- Pár napja? Egész pontosan mikor? Mert kerek egy hete, hogy nem veszi fel a telefonját!

Sosem voltam jó matekból de osztottam- szoroztam végül pedig arra eszméltem, hogy igen. Valóban több, mint egy hete volt, hogy beszéltünk. Összevontam a szemöldököm, kikaptam a zsebemből a telefonomat és pár görgetés után már hívtam is. Reméltem, hogy csak ennek a libának nem veszi fel, azonban több néma csörgés után, üzenetrögzítőre kapcsolt. Ez azonban még nem jelent semmit.

- Nagyfiú már! Biztos, hogy jól van, tehát akár el is mehetnél!

- Ennyi? A legjobb barátodról van szó, aki egy hete eltűnt, és csak így lerendezed?

- Mégis mi a fenét vársz tőlem, Alexa? - Tártam szét karjaimat - szereltessek bele nyomkövetőt, vagy dúdoljak neki esténként altatót?  Attól megnyugodnál?

- Akkor nyugodnék meg, ha nem lennék ekkora fasz, nem hiszem el, hogy egy kicsit sem érdekel!

Kezdtem dühös lenni. Fáradtan masszíroztam két ujjammal az orrnyergemet, lassan elszámoltam tízig, lehunyt szemmel és még lassabban fújtam ki a levegőt, hogy aztán újra beszélni kezdjek.

Reményeim szerint ezúttal sokkal nyugodtabb hangnemben.

- Ha megígérem, hogy holnap utánanézek akkor elmész?

A lány erre, még ha bizonytalanul is, de bólintott.

- Remek - csaptam össze a tenyeremet, majd az ajtóhoz léptem, hogy kitárjam előtte. Felkapta a táskáját, és magassarkújának hangos kopogásával kitipegett, de azért még intézett pár, nagyon megható, könyörgő szót hozzám.

- Kérlek, telefonálj amint megtudsz valamit! Ő a mindenem!

- Hát persze! - Bólintottam, és néztem ahogy elsétál. Liam elismerően nézett utána, majd hüvelykujját felmutatva állt meg az ajtóm előtt.

- Nem volt ez kicsit gyors menet? Tudod a partnerünkre is érdemes figyelnünk...

- Mi? - Hüledeztem - ehhez a csajhoz még bottal se nyúlnék hozzá, egy álnok kis bestia! Különben is, Louis barátnője!

- És? Mióta lettél ilyen válogatós? - Bokszolt bele a vállamba játékosan - mi történt?

- Louis - sóhajtottam fel fáradtan - úgy tűnik, hogy egy hete eltűnt, szó nélkül és még a rohadt telefonját sem veszi fel!

- Az baj - bólintott egyetértően - rábíztunk egy utcát, nem hiszem el, hogy Angelo nem volt képes jelenteni, a hiányát!

Elég mérgesnek tűnt. Szó nélkül fordult meg, és sietős lépteit alig bírtam utolérni. Felkapta az egyik polcról a kocsijának kulcsát, pont akkor amikor Harry lépett be a bejárati ajtót.

- Hova mentek? Nincs már kicsit késő a kocsikázáshoz? Kettesben?

- Gyere velünk - hagyta figyelmen kívül Liam a csipkelődést - Louis eltűnt, legalább egy hete, és erről még csak most szerzünk tudomást! Mégis mi a pokol folyik itt?

Harry további kérdések nélkül követte a srácot, és megjegyzem én is. Na nem mintha annyira vágytam volna erre az egészre. Fáradt és álmos voltam.

Liam a gázpedálra lépett, az autója nyikorogva farolt ki a kavicságyról, úgy tűnt nagyon sietős.

Harry és én a hátsóülésen ültünk.

- Megjegyzés az újoncnak - nézett rám a göndör - nem jó ötlet, a főnök  lányával kikezdeni!

- Micsoda? - Kapta hátra a fejét Liam - jól hallottam? Aurora és Zayn?

- Te szent szar! - Kiáltottam fel - az utat figyeld már, nem akarok megdögleni! Főleg nem most és veletek!

- Pedig igazán romantikus lenne - vette elő a fegyverét Harry és rám fogta - a lány és Zayn nem is olyan rég eléggé szenvedélyesen csókolóztak, akarod, hogy lelőjem, Liam?

Nyeltem egy nagyot. Harry nem úgy nézett ki, mint aki habozna ha parancsot kapna, így inkább csendben maradtam a magyarázatok helyett. 

- Zayn? - Kérdezte Liam

- Igen, igaz! És akkor mi van? Jobban örülnétek, ha kapna inkább még pár ütést Angelo kezétől? 

- Ez nem ilyen egyszerű, haver! - Ingatta a fejét Harry, még mindig rám fogva a pisztolyt. 

- Naná, hogy nem! Az idióta szabályok megnehezítik, tisztára, mint Rómeó és Júlia! - Csaptam dühösen a térdemre - Liam ne szórakozz már, kedvelem, és vigyázok rá, azt hiszem ezt már megmutattam amikor szétverettem annak a baromnak a képét! 

Csend. Életem leghosszabb perceinek éreztem ezt a pár percet. 

- Harry - szólította meg Liam - tedd el szépen a fegyvert! Majd máskor visszatérünk rá, most más dolgunk van - állította le a motort, a zöld szemű tetovált srác pedig,  bár végig engem figyelt de eltette a pisztolyt. 

Egyesével szálltunk ki a kocsiból, eléggé halkan. Louis háza előtt parkoltunk le, ahol tényleg nem égett egyetlen villany sem. Felkérés nélkül mentem előre. A srác háza a tengerparton állt, vaskos cölöpökön, így elég sokat kellett lépcsőzni. Egy apró kis folyosó vezetett az ajtajáig. Liam megkocogtatta a vállam, mire hátrafordultam. 

- Vedd elő a fegyvered! - Suttogta, mire megálltam, és kínosan elmosolyodtam - mi az? - Nézett rám kérdőn. 

- Nincs benne töltény! 

- Mi? - Kérdezte a kelleténél egy kicsit hangosabban - akkor meg mi a fenének hordod magaddal? 

- Miért kellene folyton tele tárral rohangálnom? 

Végszóra lövések dördültek odabentről. Az ablaküveg igazán légiesen távozott a keretéből, mi pedig azonnal a földre vetődtünk. 

- Hát ezért, baszki! - Kiabálta át Harry a hirtelen jött robajt, Liam pedig a kezembe nyomta a saját pisztolyát, hogy ezután kérjen egy másikat a göndörtől. 

Nyeltem egy nagyot.

Ha Louis odabent volt, akkor nem hiszem, hogy egy szitánál több maradt belőle. 

És még így is elképzelhető, hogy Ő járt jól. 

Nem pedig én. 

De ezen már igazán kár lenne meglepődnöm. 

Egy igazi balfék vagyok. 

Hamarosan

Hosszú- hosszú kihagyás után, ez a történet is folytatásra kerül és reményeim szerint befejezésre is! Hamarosan hozom az új részt, addig is itt van néhány kis részlet a folytatásból, figyelemfelkeltés miatt! Remélem lesznek akik visszatérnek, hogy velem együtt folytassák a történetet. 

***

Persze, hogy senki sem tudta mi történik pontosan. Mert pont most, amikor a legnagyobb szükség lenne a higgadtságra pánikoknak be. Ami pedig még rosszabb én is az összeomlás szélén álltam. Louis mindig is a legrosszabbat hozza ki belőlem, de azt hiszem amit most fogok tenni arra legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Lehunytam a szememet, majd elfordítottam a fejem és meghúztam a ravaszt. Ez minden. Hallottam ahogy egy tompa puffanással földelt ér az élettelen teste, és bár nem láttam, magamon éreztem a többiek elhűlt tekintetét. 
Nem akartam beszélni. Karon ragadtam a lányt, és elkezdtem kifelé rángatni. 
- Takarítsátok el a többit - vágtam oda dühösen - Aurora és én elmegyünk! Otthon találkozunk! 

***

- Azt hiszem egy nagy összeesküvős áldozatai vagyunk - dörmögte Louis, miközben magára rángatta a nadrágját - vagy te nem így gondolod, haver? 
- Nem vagyok a haverod - ráztam meg a fejem dühösen, és átszeltem a köztünk lévő távolságot, hogy megragadjam a fiút a pulóverénél fogva - bajba kevertél valakit, akit nagyon szeretek! 
- Csak azt ne mondd, hogy szerelmes lettél, Zayn! 
- Miért olyan hihetetlen ez? 
- Azért mert képtelen vagy rá, te csak...
- Én csak mi? - Szakítottam félbe dühösen - sok minden történt amire eddig azt mondtam, hogy képtelen vagyok, Louis! Embert öltem! Érted? Ledugtam a pisztolyom valakinek a torkán, ha pedig így folytatod, te leszel a következő! Tartsd távol magad tőlem! Megértetted? 
Egy ideig egymás szemébe néztünk, mígnem Louis bólintott. Nem volt több dolgom itt, így sarkon fordultam és egy hangos ajtócsapódás kíséretében távoztam. 

***

- Mi lenne ha elszöknénk? - Karolta át a vállamat finoman a barna hajú szépség - csak te és én! Távol ettől az egész őrülettől? 

- Jó lenne - böktem meg játékosan az arcát - de nem tehetem! 

- Miért? Miért nem? 

- Tartozom apádnak, Aurora! Az életemet köszönhetem neki! 

- Komolyan? - Húzta fel magát és kipattant az ölemből - az életed egyetlen pengeélen táncol, nem vagy a családunk tagja, Zayn! Egy zsoldos vagy akitől könnyes búcsú nélkül válna meg még Harry is! 

- És ha a családod lennénk?- Mosolyodtam el figyelmen kívül hagyva amit mondott, finoman magamhoz vontam, Aurora pedig kérdőn nézett rám - az tetszene? 

- Hogy érted ezt? 

Felsóhajtottam. Hogy ennek a nőszemélynek mindent a szájába kell rágni. Ám jól van. Nem bánom, legyen. Ajkaimba harapva gyűjtöttem még utoljára egy kis bátorságot, zsebembe nyúltam, és a kis ékszerdobozt felpattintva térdeltem le elé...

***

Mindenem fájt. És a legtöbb amit tehettem, hogy elviselem ezt a fájdalmat. Akár tetszik, akár nem. Homályosan láttam az előttem kibontakozó eseményeket, de arra határozottan emlékszem, hogy Aurora bajban van. Igyekeztem rendezni a gondolataimat, nagyokat pislogtam, hamar rájöttem, hogy egy székhez vagyok kötözve, körülöttem pedig komoly benzin szag lengi be a levegőt. 

- Nahát, a kis álomszuszékunk magához tért - hajolt elém egy túlságosan ismerős hang, majd Louis kék szemei villantak fel előttem - köszöntelek ismét, Zayn! 

- Mi a faszt csinálsz, te idióta? 

- Itt egyedül te vagy az idióta, drága barátom - vigyorgott, és kezdtem azt hinni, hogy megőrült - látod én megmondtam, hogy ne bízz senkiben! 

Arcon köptem. És már épp nyitottam a számat, hogy valami nagyon cifrát is mellékeljek hozzá, ám valaki hátulról durván fejbe vágott.

Felnyögtem az újdonsült fájdalomra. 

Ám még mielőtt komolyabban foglalkozhattam volna ezzel, Louis mellkasát eltalálta egy golyó. Felüvöltöttem, de a srác már nem tudott válaszolni. Kék szemei élettelenül meredtek a semmibe, miközben elterült a földön. 

- Louis - kérleltem - Louis ne...

- Louis ne - ismételte meg egy hang a hátam mögül gúnyosan, majd elém lépett a tulajdonosa is - ne aggódj, te is mindjárt utána mész! 

Angelo... hát persze! Miért nem vagyok meglepve?