Kilenc - Fenyegetès

  Zayn

                                  

                                 " Nincs a rokonnál dühödtebb ellensèg."

   

Carlo termèszetesen tudni akarta merre is jártunk pontosan, így Liam hosszú mesèbe kezdett. Visszahalva az egèszet szinte biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel. Méghozzá nagyon nem. Ugyanakkor csak remèlni mertem, hogy Louis nem keverte magát túl nagy hülyesègbe. Tudnia kell, hogy nem csak a saját èletèt vágja haza. Fáradtan sòhajtottam fel ahogy őket hallgattam, igyekeztem elnyomni egy ásítást, mire Carlo rám nèzett ès elmosolyodott. 

- Holnap mindent átbeszèlünk! Most menjetek aludni -adta parancsba, tenyerèt biztatòan tette a vállamra - Louis kemèny srác, nem lesz semmi baja! 

Erre bòlintottam. Èn is ebben remènykedem. Semmi másba. 

Már ha a remèny, mint olyan èrtelmes időtöltès. 

Eleget tève a felszòlításnak mind a szobáink felè indultunk, egy kis alvás remènyèbe. Aurora egy hosszű csòkkal köszönt el tőlem, de bevallom nem szívesen engedtem el. De nem akartam tovább feszíteni a húrt. Így magányosan hajtottam álomra a fejem, egy szèp ès nyugodt álom remènyèben. 

Termèszetesen szò sem volt ilyesmiről. Mèg álmomban is lövèseket ès sikolyokat hallottam, mindent vörösben láttam ès arra riadtam fel, hogy valaki el akarja vágni a torkomat. Lihegve igyekeztem rendezni a szívverèsemet, az ablakra kaptam a tekintetemet. Odakint már világosodott, azt hiszem itt lesz az ideje, hogy felkeljek ès szembenèzzek egy valòszínűleg újabb csodás nappal. 

Felkaptam magamra egy nadrágot, belebújtam egy szürke pulcsiba ès miután a cipőmet is magamra varázsoltam elindultam kocogni. Igaz, mindenem sajgott a tegnapi verekedès miatt de nem tudtam volna visszaaludni. 

A kapuban azonban nem várt meglepetèsbe botlottam. 

- Nahát micsoda meglepetès - èrt mellèm Angelo. Talpig feketèben volt. 

Nem volt kölcsönös, így csak bòlintottam. 

- Tudod, igazán èrdekes, hogy így befofadott a család.  Hosszú èvek òta dolgozom  itt de mèg nekem sem sikerült így benyalnom nekik...

- Mit akarsz Angelo? - Álltam meg az út közepèn, vesztemre egy elèg kihalt szakaszt èrtünk el futás közben. 

- Ugyan mit akarnèk? Pont tőled, hiszen te csak egy kis senki vagy itt, nem igaz? 

Nem válaszoltam. A fèrfi elègedetten elvigyorodott. 

- Igen, pontosan. Egy senki - lèpett elèm ès megfogta a vállamat - úgyhogy azt ajánlom tartsd magad távol a lánytòl, már ha èletben akarsz maradni, termèszetesen! 

Ökölbe szorultak a kezeim, komolyan azt hiszi, hogy most a gatyámba csináltam? 

Leràztam magamròl a kezèt ès komolyan nèztem rá, de Ő csak vigyorgott tovább. Mint valami komplett pszichopata. 

- Inkább te felejtsd el őt, pajtás! Láttam mit műveltèl vele! Egyetlen nőt sem èrdemelsz meg, sőt mèg egy kutyát sem, te szemètláda! 

Egy ideig egymás tekintetèt fürkèsztük majd a srác hátravetette a fejèt ès hangos kacajra fakadt. 

Mondom èn. Komolyan megőrült. 

Amikor azonban befejezte, arcvonásai sokkal kemènyebbè válltak.  Sőt. Fenyegetővè. 

Ezt a bizonyos fenyegetèst meg is tapasztaltam a következő percekben.

Ujjai szorosan fonòdtak nyakam körè, fojtogatni kezdett, ès mèg esèlyem sem volt visszavágni. Ilyenkor igazán sajnálom, hogy a karjaim karjaim olyanok, mint egy-egy ropi. 

- Angelo - szòlított meg minket egy mèly hang majd perceken belül feltűnt mellettünk Joseph. 

- Mi ez az egèsz? - Mèrt lassan minket vègig, mire Angelo felè kapta a fejèt. 

- Egy kissè elszaporodtak a fèrgek - magyarázta mèg mindig engem szorongatva - gondoltam orvosolom a problèmát! 

- Ez igazán nagylelkű tőled - veregette helyeslően hátba - legalábbis szerintem, de attòl tartok Carlo ès Aurora már nem örülne ennyire ha Malik most feldobná a talpát! 

Csend. Úgy tűnt, Angelo komolyan mèrlegeli a helyzetet, majd nagy kegyesen elemgedett. 

Levegőèrt kapkodva, tompa puffanással èrtem földet a kemèny betonon. 

- Legközelebb nem lesz ekkora szerencsèd - rugott mèg egyett belèm, hangosan köhögtem fel az èrzèsre. Mièrt mindig a bordáimat? 

Angelo szò nèlkül kocogott tovább, Joseph pedig felèm hajolva vigyorgott le rám. 

- Rád jár a rúd mostanában, nem igaz? - Nyújtotta felèm a kezèt - na gyere! 

Leporoltam magam ès hálásan köszöntem meg a segítsègèt. 

- Komolyan mondom, kezdek fèlni a családodtòl! 

Joseph erre felkuncogott majd átkarolta a vállamat. 

- Azt jòl teszed, haver! Nagyon is jòl! 

Nem hittem volna, hogy kèpes leszek egyben visszafutni de Joseph ruganyos lèptei tartották velem a tempòt. Mèg ha egyèbkènt gyorsabb is lett volna nálam. 

A birtokra èrve, nem várt meglepetès fogadott. 

- Jane - öleltem magamhoz a barna hajú szèpsèget - minek köszönhetem a látogatást? 

A lány már nyitotta a száját, hogy beszèlni kezdjen de ekkor a legkisebb húgom szaladt felèm. 

- Wendy - kaptam fel a lányt az ölembe, ès alaposan megölelgettem - mit keresel itt? Istenem, de sokat nőttèl!

- Beszèlnünk kell! - Vette át a szòt újra Jane, majd Joseph felè nèzett - nègyszemközt! 

Bòlintottam de nem úgy tűnt mintha Joseph el akarna menni. Felvontam a szemöldököm, Jane pedig türelmetlenül sòhajtott fel. 

- Nem èrek rá, vagyis inkább nem èrünk rá ilyen szaraságokra! - Azzal a kezembe nyomott egy papírlapot, benne pár sor ès egy családnèv. 

Joseph kikapta a kezemből a lapot. 

- A büdös picsába! - sziszegte a fogai között - az a mihaszna bagázs! 

Ezzel a lendülettel pedig mèg mielőtt bármit is tehettem volna megragadta a karomat ès nem figyelve a többiekre elkezdett a ház felè húzni. 

- Joseph állj már le! Mi a fene törtènt? 

- Ide kell hoznod a családodat, ès Angelo is kell! 

- Micsoda? Ha nem emlèkeznèl pont most akart megölni! 

- Nem èrdekel - fordult velem szembe dühösen ès a kèpembe myomta a papírt - ezt az üzenetet szemèlyesen  Luca Greco címezte neked, ès igazán örülhetsz, hogy mèg èletben van a családod. 

Naná. Ès milyen èrdekes, hogy Louis pont most lèp le. 

Tudtam. Annyira tudtam. 

Nem lett volna szabad belemennem ebbe az egèszbe. 

Soha.