Nyolc- Pofonok

Máris új rész, örülnék pár visszajelzésnek, hogy lássam tényleg megérte-e a folytatás! :)

Zayn 

" Azt mondják, minél több a vita, annál erősebb a barátság."

Nem úgy tűnt, mintha a lövések el akarnának némulni. Egyik követte a másikat, mi pedig igazán tehetetlenek voltunk. Legalábbis ami engem illetett. Minden túl sok volt. A zaj, a helyzet, még a szívverésem is kikészített. Megjegyzem nem alaptalanul, hiszen egy rossz mozdulat és nagyon is halott vagyok. A félelem viszont most nem segített. 

Uralkodnom kell magamon, nem futhatok el, mert akkor Liam lesz az aki  belém ereszt egy golyót de még így se biztos, hogy megúszom, Aurora miatt. A fenébe is Malik, akkora idióta vagy amiért belekeveredtél. Hirtelen azonban minden elnémult, így a fegyverropogás is. Liam azonnal feltérdelt, és a kitört ablaküvegen át tüzelni kezdett. Bátorságot erőltetve magamba álltam fel és az ajtóhoz igyekeztem. Harry szorosan a nyomomba volt. 

El akartam számolni magamban háromig mielőtt belépek a házba, de a göndör srác ideges sóhajából ítélve ez nem volt jó ötlet. Átvette az irányítást amikor egész egyszerűen berúgta az ajtót. 

- Ember! - Kiáltottam rá fojtott hangon -csak rá akartam hangolódni! 

- Hangolódj később, Malik! Most más dolgunk van! 

Azzal már lőni is kezdett. A végén még kiderül, hogy nekem nem marad semmi dolgom. 

A házban azonban senki nem volt. Egyetlen árva lélek sem. 

- Meglógtak a hátsó ablakon - csatlakozott hozzánk Liam is - a fenébe! 

Körbenéztem. Hatalmas volt a rumli. Ami egy kicsit meglepett, mert Louis nem az a fajta volt aki ilyen szemétben képes élni. Egy egér szaladt át a szobán, mire Liam fegyvert rántott. 

- Csak egy egér! 

- Utálom őket! - Válaszolt a srác - egyáltalán él itt valaki? 

- Ezt azt hiszem látnotok kell - lépett mellénk végszóra Harry is kezében egy tasakkal, amit a kezembe nyomott. Felvontam a szemöldököm, mire csak bólintott, hogy nyúljak bele. Egy ujjat húztam belőle ki. Méghozzá azt hiszem Louis ujjainak az egyike. 

- Fúj - húzta el a száját Liam - annyira nem bírom a csonkítást! Hangos és mocskos is! 

- Mit nem mondasz - dobtam vissza a zacskóba a testrészt - és kösz szépen haver, nagyon örülök, hogy a legjobb barátom kisujját vehettem ki a tasakból! 

Harry erre csak elvigyorodott. 

- Most van ennél fontosabb dolgunk is - vette át a szót Liam - kutassuk át a lakást, azután pedig húzzunk haza! Carlo nem fog örülni ennek! 

Harry és én bólintottunk. Apránként jártunk körbe mindent, de nem jutottunk sokkal előrébb. Tényleg a hátsó ablakokon keresztül távoztak, de azon túl, semmi. Az egész olyan volt, mintha egy hatalmas és értelmetlen sötét lyukban mászkálnánk aminek se eleje, se pedig vége.  

Bosszantó, annyi szent. 

Szó nélkül zártuk be magunk után az ajtót, pont amikor a távolból szirénák hangja zengett fel. Hát persze. A szomszédok kicsit kényesek a lövöldözésre. Egyetlen hang nélkül szálltunk vissza a kocsiba, Liam pedig ismét tövig nyomta a gázpedált. 

Fejemet az ablaküvegnek hajtottam és igyekeztem elnyomni egy ásítást. Nem tudom Louis már megint mibe keveredett, vagy merre lehet most pontosan. De valami nagyon nem tetszik itt nekem. Az pedig még egy újabb kényes kérdés, hogy mit is fogok mondani a barátnőjének. 

" Bocsi, Louis nincs meg, de itt a kisujja, remélem ezzel is beéred!" 

Még én magam is felhorkantottam a képtelen ötletre. Liam lassított, majd megálltunk. Alig szálltam ki a verdából, amikor egy ököllel találkozott a képem. Hangosan felnyögve vesztettem el majdnem az egyensúlyomat. Államat dörzsölgetve kaptam a tekintetem a támadómra. Aki Harry volt. 

- Ezt most miért? 

- Aurora miatt, természetesen! Egy kicsit rendezd át a képét, haver! - Fogta meg Harry vállát, Liam. A göndör erre elvigyorodott, felgyűrte a felsőjének az ujját, majd Liam kezébe nyomta a fegyverét. 

Hát ez nem lehet igaz. Komolyan úgy viselkednek mint valami gyerek? 

- A lány, nem gyerek már, tudtommal! 

- Teljesen mindegy - rántotta meg a vállát Liam - egyetlen egy ujjal sem nyúlhatsz hozzá! 

- Komolyan, Payne? Azt viszont elnézted, hogy megverték?

- A kettő nem egy és ugyanaz! 

- Annyira ostoba vagy! - Köptem felé dühösen, és gyorsan kitértem egy újabb ütés elől. Harry lehet, hogy izmos és erős. Továbbá egész jól ki van képezve, de én meg nagyon is gyors vagyok és komolyan értek egy kicsit a közelharchoz. Már csak abban reménykedem, hogy ez a "kicsi" elég is lesz. Azonban ahogy a zöld szemű fiú arcára néztem, egyből elkezdtem kételkedni. 

Lassan fújtam ki a levegőt. 

- Nem beszélhetnénk ezt meg? Csak egy ártatlan csók volt az egész! És különben is - néztem Harry szemeibe - te vagy az, aki engedély nélkül elvitted a húgomat randizni! 

Erre nem válaszolt csak megállt egy pillanatra, mire elmosolyodtam. 

- Kvittek vagyunk, nem igaz? 

- De velem nem - lépett elém Liam, félretolt a srácot az útból és ismét behúzott egyet. Ezúttal a hasamat találta el. Térdre rogytam a fájdalom miatt. Újból támadni akart, de megragadtam a karjánál fogva és a földre rántottam. Orra reccsent az öklöm alatt. 

Szerencsémre Harry nem akart közbeavatkozni így még sorozhattam egy párat. 

Liam szintén kemény fából volt faragva, hezitálásomat kihasználva fordított a helyzetünkön, kitértem az ütése előtt, de arra nem számítottam, hogy belém is akar rúgni. Elterültem a földön. 

- A fenébe is már - köhögtem - muszáj mindig a cirkusz! Már mondtam, hogy nagyon kedvelem Őt! 

- Te pedig igazán elhiheted, hogy leszarom kiket kedvelsz, Malik! 

Feltápászkodtam a földről, egy kicsit imbolygott a egyensúlyom, ami azt illeti. De még ez sem tántorított el abban, hogy támadjak. Ütésre emeltem az ökölbe szorított kezemet, ami sikeresen be is talált. Liam felnyögött. 

- Miért, mindig az arcomat? 

Harry felkuncogott. Liam nekem rontott, és én is neki. Egymást püfölve gurultunk végig a lejtős kavicságyon. Megjegyzem az apró kis kövek csak további sérüléseket okoztak nekünk. Egyszer Liam máskor pedig én kerültem felülre, hogy kiosszunk egymásnak egy-egy jól irányzott ütést. Azt hiszem tovább is folytattuk volna a kis harcunkat ha valaki meg nem köszörüli a torkát a lejtő végén. 

Mindketten felnéztük, és Carlo kérdő tekintetével találtuk szembe magunkat, oldalán Aurora volt. Úgy tűnt kedvük támadt egy kis holdfényes sétához. 

Azonnal felálltunk és igyekeztünk leporolni magunkat. 

Carlo komoly képpel nézett végig rajtunk. Aurora is elég fagyosnak tűnt. Ez valami kibaszott családi jellemvonás?  Hát nem teljesen nyilvánvaló, hogy miatta verettem szét magam? 

Egek. Nők. 

- Megtudhatnám, hogy mégis mi a fene folyik itt? 

- Zayn és a lányod együtt enyelegtek a folyosón! - Válaszolt gyorsan Liam, én pedig azt hittem rosszul hallok. Komolyan képes volt beárulni? Carlo képes és itt a helyszínen kivégeztet. 

- Júdás! - Böktem oda mérgesen - uram, én meg tudom magyarázni tudja, Aurora és én...

Carlo felemelte a kezét, hogy elhallgattasson.  Nem volt többre szükségem, azonnal befogtam. 

- Komolyan azt hiszed, hogy lenne még nyelved, ha nem mondtam volna el apának? - Kuncogott fel végül Aurora. 

Ez meglepett. 

Akkor most tudja? Én pedig képes voltam emiatt verekedni?  

Most komolyan? 

- Megengedem, hogy randizz a lányommal, Zayn! - Lépett elém Carlo és egy kicsit megpofozgatta az arcomat - már ha persze, Ő is akarja! 

Mindhárman az említett személy felé néztünk. Aurora felsóhajtott majd Liam elé lépett és egy akkora büdös nagy pofont adott neki, hogy azt hittem a srác komolyan a földre seggel. Tehetetlenül kuncogtam. 

- Ne avatkozz bele a dolgaimba, tudok magamra vigyázni, nagyfiú! 

Liam fa pofával bólintott. Aurora ekkor elém lépett, és azt hiszem én még nagyobb pofont kaptam. Talán még a szemem is keresztbe állt. 

- Ez egy ilyen család, vagy mi a fasz? - Csúszott ki a számon, mire Carlo felvonta a szemöldökét - bocsánat, uram! 

- Ne verekedj kérlek! Se értem, se másért! Elég erőszak jut már körénk, így is! Liam pedig a családom tagja, a legjobbat akarja nekem! 

- Szóval most azt mondod, hogy legközelebb hagyjam magam? Komolyan? 

- Hát ez kibaszott nevetséges - forgatta a szemét Liam - most mondta, hogy...

Ám még mielőtt befejezhette volna, Aurora lesújtóan nézett rá, a fiú pedig elhallgatott. Magamhoz húztam a lányt derekánál fogva. Mosolyogva kulcsolta össze karjait a tarkómnál. 

- Képes voltál verekedésbe keveredni, miattam? 

- Bármire képes lennék, miattad - döntöttem homlokom az övének, mire felkuncogott, Liam pedig öklendező hangot adott ki. De nem érdekelt. Egy apró csókot nyomtam a lány ajkaira, annak reményében, hogy ezt az akciómat most megúszom, komolyabb sérülés nélkül.

Ha egyszer már az apja is áldását adta ránk, mégis mi baj történhet? 

Nem igaz?