Hamarosan

Hosszú- hosszú kihagyás után, ez a történet is folytatásra kerül és reményeim szerint befejezésre is! Hamarosan hozom az új részt, addig is itt van néhány kis részlet a folytatásból, figyelemfelkeltés miatt! Remélem lesznek akik visszatérnek, hogy velem együtt folytassák a történetet. 

***

Persze, hogy senki sem tudta mi történik pontosan. Mert pont most, amikor a legnagyobb szükség lenne a higgadtságra pánikoknak be. Ami pedig még rosszabb én is az összeomlás szélén álltam. Louis mindig is a legrosszabbat hozza ki belőlem, de azt hiszem amit most fogok tenni arra legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Lehunytam a szememet, majd elfordítottam a fejem és meghúztam a ravaszt. Ez minden. Hallottam ahogy egy tompa puffanással földelt ér az élettelen teste, és bár nem láttam, magamon éreztem a többiek elhűlt tekintetét. 
Nem akartam beszélni. Karon ragadtam a lányt, és elkezdtem kifelé rángatni. 
- Takarítsátok el a többit - vágtam oda dühösen - Aurora és én elmegyünk! Otthon találkozunk! 

***

- Azt hiszem egy nagy összeesküvős áldozatai vagyunk - dörmögte Louis, miközben magára rángatta a nadrágját - vagy te nem így gondolod, haver? 
- Nem vagyok a haverod - ráztam meg a fejem dühösen, és átszeltem a köztünk lévő távolságot, hogy megragadjam a fiút a pulóverénél fogva - bajba kevertél valakit, akit nagyon szeretek! 
- Csak azt ne mondd, hogy szerelmes lettél, Zayn! 
- Miért olyan hihetetlen ez? 
- Azért mert képtelen vagy rá, te csak...
- Én csak mi? - Szakítottam félbe dühösen - sok minden történt amire eddig azt mondtam, hogy képtelen vagyok, Louis! Embert öltem! Érted? Ledugtam a pisztolyom valakinek a torkán, ha pedig így folytatod, te leszel a következő! Tartsd távol magad tőlem! Megértetted? 
Egy ideig egymás szemébe néztünk, mígnem Louis bólintott. Nem volt több dolgom itt, így sarkon fordultam és egy hangos ajtócsapódás kíséretében távoztam. 

***

- Mi lenne ha elszöknénk? - Karolta át a vállamat finoman a barna hajú szépség - csak te és én! Távol ettől az egész őrülettől? 

- Jó lenne - böktem meg játékosan az arcát - de nem tehetem! 

- Miért? Miért nem? 

- Tartozom apádnak, Aurora! Az életemet köszönhetem neki! 

- Komolyan? - Húzta fel magát és kipattant az ölemből - az életed egyetlen pengeélen táncol, nem vagy a családunk tagja, Zayn! Egy zsoldos vagy akitől könnyes búcsú nélkül válna meg még Harry is! 

- És ha a családod lennénk?- Mosolyodtam el figyelmen kívül hagyva amit mondott, finoman magamhoz vontam, Aurora pedig kérdőn nézett rám - az tetszene? 

- Hogy érted ezt? 

Felsóhajtottam. Hogy ennek a nőszemélynek mindent a szájába kell rágni. Ám jól van. Nem bánom, legyen. Ajkaimba harapva gyűjtöttem még utoljára egy kis bátorságot, zsebembe nyúltam, és a kis ékszerdobozt felpattintva térdeltem le elé...

***

Mindenem fájt. És a legtöbb amit tehettem, hogy elviselem ezt a fájdalmat. Akár tetszik, akár nem. Homályosan láttam az előttem kibontakozó eseményeket, de arra határozottan emlékszem, hogy Aurora bajban van. Igyekeztem rendezni a gondolataimat, nagyokat pislogtam, hamar rájöttem, hogy egy székhez vagyok kötözve, körülöttem pedig komoly benzin szag lengi be a levegőt. 

- Nahát, a kis álomszuszékunk magához tért - hajolt elém egy túlságosan ismerős hang, majd Louis kék szemei villantak fel előttem - köszöntelek ismét, Zayn! 

- Mi a faszt csinálsz, te idióta? 

- Itt egyedül te vagy az idióta, drága barátom - vigyorgott, és kezdtem azt hinni, hogy megőrült - látod én megmondtam, hogy ne bízz senkiben! 

Arcon köptem. És már épp nyitottam a számat, hogy valami nagyon cifrát is mellékeljek hozzá, ám valaki hátulról durván fejbe vágott.

Felnyögtem az újdonsült fájdalomra. 

Ám még mielőtt komolyabban foglalkozhattam volna ezzel, Louis mellkasát eltalálta egy golyó. Felüvöltöttem, de a srác már nem tudott válaszolni. Kék szemei élettelenül meredtek a semmibe, miközben elterült a földön. 

- Louis - kérleltem - Louis ne...

- Louis ne - ismételte meg egy hang a hátam mögül gúnyosan, majd elém lépett a tulajdonosa is - ne aggódj, te is mindjárt utána mész! 

Angelo... hát persze! Miért nem vagyok meglepve?